- Nyitóoldal
- Ingatlanpiac
- Friss hírek, elemzések
- Vegyes hozamokkal távoznak az ír befektetők
Vegyes hozamokkal távoznak az ír befektetők
2005. november 24.
A négy-öt évvel ezelőtt hazánkba érkezett ír befektetők egy csoportja 30-40 százalékos hozamot is realizált budapesti ingatlanbefektetésein, mások azonban elbukták pénzük nagy részét. A kockázatvállalóbb külföldiek pedig ma már Budapestről Bulgáriába vonulnak át - elemezte a főbb tendenciákat Péter Ágnes, az Otthon Centrum külföldi ügyfeleket kiszolgáló részlegének vezetője egy ingatlanpiaci konferencián.
Távoli ügyintézés
Új trend, hogy a külföldiek egyre gyakrabban vásárolnak interneten vagy telefonon keresztül lakást, sokan közülük soha sem jártak Magyarországon, és a jövőben sem tervezik - mondta el Péter Ágnes. Az idei év első felében 900 külföldi magánszemély vásárolt Budapesten lakást - a befektetők 57 százaléka ír vagy brit -, s az év egészében várhatóan 1800 fővárosi ingatlan kerül külföldi magánszemélyek tulajdonába. Ez megegyezik a tavalyi számmal, ami azt mutatja, hogy a keletre történő mozgás dacára stabil állandó külföldi kereslet érzékelhető hazánkban.
Évente 1800 budapesti lakást vásárolnak meg külföldi, elsősorban ír, brit, holland, spanyol és skandináv magánszemélyek, a céges vásárlásokkal együtt a külföldi kézbe kerülő budapesti lakások száma a becslések szerint eléri az évi ötezret - jelentette ki Péter Ágnes a BBJ és a Resource Magyar ingatlanpiac 2005 című konferenciáján. A külföldiek nemzetisége és érkezési sorrendje ugyanakkor az elmúlt években változott, és több, egymástól elkülöníthető befektetői hullámot tapasztaltak a forgalmazók.
Kockáztató írek
Az első, lektöbb kockázatot vállaló és legaktívabb befektetői csoport Írországból érkezett még az ezredforduló környékén - a közelgő EU-csatlakozásra apellálva -, és döntően Pest belvárosában vásárolt kisméretű, alacsony értékű, jellemzően felújításra szoruló használt lakásokat. Motivációik között a saját ingatlanpiacukon érzékelt árnövekedés, majd a spanyol lakáspiacon átélt boom volt a legerősebb, amelyhez hasonlót reméltek Budapesttől is, de a szakemberek elmondása szerint érzelmi szempontok miatt is vonzódtak Magyarországhoz. A magyarok és írek közötti mentalitásbeli hasonlóságok alapján kis túlzással rokonságot éreznek velünk - fogalmazott Péter Ágnes.
Kapcsolódó témák
Pesti lakáspiac: a külföldi roham vége
Írek újítják fel a sármelléki repteret
Külföldiek is kaphatnak támogatott lakáshitelt
A következő hullámban érkező írek már a magasabb értékű, nagyobb méretű és újabb lakásokat keresték, és egyre többen fordultak a magasabb presztízsű Duna-part felé, illetve keresték a luxusfejlesztéseket is. Őket követték 1-2 évvel ezelőtt a britek, illetve más nyugat-európai - spanyol, holland, francia és skandináv - magánszemélyek, de az utóbbi időben arab, izraeli és bármely más, nálunk gazdagabb országok magánbefektetői is megjelentek.
Vásárlásaikat motiválja, hogy míg a magas nyugat-európai ingatlanárak mellett 100 ezer euróért (25 millió forintért) már nem lehet kiadható lakást vásárolni, Magyarországon ez még megtehető.
Újat vesznek
A külföldi befektetők 80 százaléka új, 20 százaléka használt lakást vásárol, kifejezetten befektetési szándékkal. Jellemzően 5-10 éves távlatban gondolkodnak, ennyi ideig bérbe adják, majd megfelelő hozammal értékesítik az ingatlanokat. A bérlők elsősorban Magyarországon élő külföldiek, akik általában magas vagy luxusigényeket támasztanak.
Ezért is volt rossz döntés például a IX. kerületi jelentős újlakás-projektekbe beszállniuk a befektetőknek - hangsúlyozta Péter Ágnes -, az itteni lakásokat ugyanis nem vagy nem olyan bérleti díjért tudták/tudják hasznosítani. Voltak, akik viszont eleve a piaci árnál drágábban, akár 10-20-30-50 százalékos felárral vásároltak, és emiatt nem realizálták az előre elvárt hasznot.
Bulgáriába mennek
Részben ezért, részben pedig a már visszaeső hazai hozamszintek miatt, az írek és a britek egy csoportja mára már tőlünk keletebbre fordul, és jelenleg éppen Bulgáriát preferálja. Síparadicsomokban és a tengerparton vásárolnak ingatlanokat maguknak, abban a reményben, hogy néhány éven belül 30-40 százalékos értéknövekedést fölözhetnek le, amire viszont Magyarországon már nincs esélyük.
