Már 27852 aktuális ingatlan található adatbázisunkban!

Lakást az Oscar-díjastól Az építészek növekvő szerepe a lakóprojektek tervezésénél

2006. december 5.

Ár, szobaszám, elhelyezkedés - még a legdrágább környékeken is ez a három legfontosabb tényező, amit lakásvásárláskor mérlegelnek a vevők; esetleg a sorrendben lehet eltérés a Kőbányán és Rózsadombon keresők között. Ugyanakkor láthatóan erősödik az a réteg, akiknek fontos szempontként jelenik meg az építészeti megformálás és minőségi kialakítás, sőt, akár a tervező személye.

A lakópark-építés nem új keletű iparág. Nyugat-Európában már az 1920-as években, a Bauhaus jegyében megfogalmazódott egy, a megszokottól eltérő élettér kialakításának gondolata. A szakirodalom az első kísérleti lakópark kivitelezését a német építész, Walter Gropius nevéhez kapcsolja, aki 1931-es berlini épületkockáit úgy illesztette egymáshoz, hogy a lakások közvetlen szomszédságában étterem és tetőtéri napozó is helyet kapott. A lakópark-építési láz megindult és pillanatok alatt elérte Franciaországot és Svájcot is.

Magyarországon, ugyanebben az évben az útkereső építészek javasolták a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, hogy a főváros építtessen be egy egész utcát a legjobb tervezőkkel, felhasználva egy stuttgarti példát. Egy évvel később meg is valósult a terv, és 22 villa épült fel a II. kerületi Napraforgó utcában, azzal a céllal, hogy az új építészeti felfogásmódot és polgári lakóélet-formát propagálják. A főváros a szokásosnál kisebb telekkiosztást és - mai fogalmakkal élve - nagyobb beépítési sűrűséget engedélyezett. A kor legjobb tervezőinek nagyságát igazolják az egykor modern felfogásban épült villák, melyek a 21. század ízlésének, funkcionális igényeinek is megfelelnek és ma is értéket képviselnek. Bár némelyik házat később átépítették, az eredeti karakter szinte mindenütt megmaradt, s az építészek nevét egy, az utcában felállított nagy kőbe vésve őrzi a villapark.

Frissebb budapesti példa a XI. kerület és a XXII. kerület határán a 2000-2002-ben épült díjnyertes Péterhegyi Lakópark, mely Vadász György és fia, Vadász Bence közös tervezésének eredménye. A hatalmas területen több, egymástól eltérő épületet emeltek, amelyek karakteresen különböző épületcsoportokat, blokkokat alkotnak. A kedvező elhelyezkedés, a rendezett, családias környezet, valamint az előnyös környezeti adottságokhoz társuló exkluzív építészeti külső a lakások sikeres értékesítésének zálogát jelentették.

Még sok példát lehet neves hazai építészekkel említeni (pl. Bálint Imre, Kajdócsi Jenő, Tima Zoltán), akik nagy léptékben alkottak maradandó életteret. És persze érdemes lenne külföldön megvalósult koncepciókat is áttekinteni.

Néhány külföldi példa neves építészek kertvárosi lakóterveire:

Helsinki külső kerületében épült meg a Valno Aurerin Apartments lakópark, mely 150 lakást foglal magában. Alapvetően 2 tömbtípussal dolgoztak a tervezők (Helin, Pekka, Siitonen). 4+1 lineáris, (hossztengelyre szervezett) és 4 "T" alakú blokk fordul egymás felé oly módon, hogy két egymás felé fordított "U" alakot alkotva egy belső, zártabb udvart kereteznek. A lakások viszonylag kis alapterületűek, de különösen jól variálható alaprajzi elrendezéssel rendelkeznek. Valamennyi lakáshoz kapcsolódik erkély, mely főként a belső udvar irányában, esetenként azonban, ahol a tájolás megkívánja, a napos fekvésű oldal felé nyílik meg. Az erkélyeknek a tömegformálásban is kulcs szerep jutott. A tervezők az erkélyeket használták föl arra, hogy játékot vigyenek az épületek homlokzati struktúrájába. A fehér falfelületeket megtörő pasztell színekkel festett erkélyek könnyed játékosságot és visszafogott eleganciát kölcsönöznek a skandináv életstílushoz formált épületeknek. A gondos tervezői munkának köszönhetően az itteni lakások máig nagyon keresettek.

Bécs határában, a Dunától északra épült a kétszintes sorházakból és önálló épületekből álló, 201 lakásos Pilotengasse. A tervezők (Herzog, de Meuron, Krischanitz), dacolva a kertvárosias jelleggel, az egy központ köré szervezett telepítési mintával, a városi szövetre jellemző sorházas beépítést imitálták, nagyobb építménytávolságokkal, zöldterületekkel. A sorházakra gyakran jellemző monotóniát az épületek változatos formáival és színeivel kerülték el. Az épületek homlokzatait élénk színek jellemzik, melyek a különböző és változatos anyaghasználatot tükrözik vissza. Az építészek összesen 21 különböző lakástípust terveztek; ezek közül 13 önálló, szabadon álló épület, 5 ikerház 10 lakással, 6 szintlakás és 35 sorház 172 lakással, 2 közösségi házzal.

Zürich közelében, Wehrenbachhaldében épült a több díjjal is kitüntetett építész, Christian Sumi lakóparkja. A 2002-ben készült épületek modern szín-, és formavilága találkozik a svájci építészet letisztult egyszerűségével. Az egyszerűség, átláthatóság az alaprajzi kialakításban is jelentkezik. Az épületek belső, tágas, impozáns terei elegáns életteret teremtenek. A homlokzati nagy bevilágító felületek, szalagablakok világossá teszik a tereket és "beengedik" a környék vonzó panorámáját. A terek formálásában tapasztalt elegancia jelenik meg a külsőben is. Az élénk, de igényesen válogatott színek, a határozott, érthető formák vagány eleganciával ruházzák fel az egyes épületeket, melyekben főként nagyobb lakásokat alakítottak ki. Az épületek között impozáns park készült, mely méltó folytatása az elegáns belső tereknek.

A neves építészek által tervezett projektek hosszú távú sikerre számíthatnak. Egyrészt a keresett, elismert tervezők megtehetik, hogy csak azt a felkérést vállalják el, ami nekik is kihívást jelent, amiben látnak fantáziát. Emellett az ilyen épületekről köztudottá válik, hogy ki tervezte, így egyszerűbb vevőt találni a lakás újra értékesítésekor. De a legfontosabb az, hogy a neves tervezők egészen biztosan olyan életteret alkotnak, ami méltó hírnevükhöz, s a vevők szempontjából ez lehet a legdöntőbb érv.

Vannak továbbá építészeti koncepciók, ahol nem is feltétlenül az építész személye az érdekes. Olyan lakópark például, amit női építészek terveztek, elsősorban női lakók számára, az anyukák és feleségek speciális igényeinek figyelembe vételével. Vagy projekt, ahol a lakóknak szerződésben kell vállalniuk, hogy míg ott laknak, nem tartanak autót, hanem csak a közösen fenntartottat használják, előzetes feliratkozás alapján. Így a lakók a garázsépítés költségét megspórolva színvonalas közösségi létesítményeket és parkot építtettek. Nem is kell messzire menni, csupán Bécsig, hogy ilyen beruházásokat láthassunk. Ugyanitt épült olyan háztömb, ahol a felső szinteken elhelyezett lakások lakói az alsó szinteken tudtak munkahelyet kialakítani maguknak (akár irodát, akár üzlethelyiséget).

Zoboki Gábor, aki eddig háromszor nyerte el munkáival az Év Háza díjat, s a Művészetek Palotája terveiért 2005-ben a Köztársaság Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést, 2006-ban pedig az építészek Oscar-díjának nevezett Prix D’Excellence-t vehette át, a XI. kerületi Sasad Liget lakópark tervezése kapcsán emel ki egy fontos momentumot: "Szerencsére a beruházói elvárás, hogy szakítsunk az uniformizált építési hagyományokkal, egybeesett a mi elképzelésünkkel. Egy ilyen nagyságú beruházásnál talán nem jellemző, hogy ennyiféle épület jelenik meg, és nem az a megoldás, hogy egy-két "típusházból" tervezzük meg a teljes lakóparkot. Olyan korban élünk, amikor a változatosság igényként jelenik meg."

"A Sasad Ligetben nem lesz két egyforma ház, sőt emeletenként is más és más lakások kerülnek kialakításra. Ugyanazon típusból is többféle variáció jött létre, és ez sokszínűség nemcsak az alaprajzokban lelhető fel, hanem a nyílászárók kiképzésében és egyéb építészeti elemekben is. Külön szempont volt a térérzet növelése, ezért a belmagasság átlagosan 3 méter, de találhatóak a kínálatban 3,3 méteres belmagasságú lakások is. A konyhákban pedig - és ahol lehetőség volt a fürdőkben is - biztosítottuk a természetes megvilágítást és szellőzést. Ezeknek köszönhetően valamennyi lakás tágas és napfényes. Így a Sasad Liget nemcsak építészetileg lett változatosabb, hanem a kínálat is sokkal gazdagabbá vált, hogy mindenki megtalálja a megfelelőt."

Az első ütem tervezésénél elsődleges szempont volt, hogy a házak ne egymásra nézve, hanem a szabad kilátást biztosítva épüljenek, és a közösségi tereket kiemelten kezeljék úgy, hogy az növelje a lakások használati értékét. Ez magyarázza azt az építészeti érdekességet, hogy két pontház és négy "szétnyitott" ház épül meg az első ütemben. A pontházakban majdnem minden lakás saroklakás, több homlokzattal, míg a másik négy épület egyedisége, hogy azok voltaképpen két darabból állnak, így egy újabb felületet adva a belső oldalnak, ahol a kevésbé fontos tájolást igénylő helyiségek - konyha, és a másodlagos helyiségek - elhelyezkedhetnek úgy, hogy mégis egy zöld belső térre néznek. Hasonlóképpen a lépcsőház is természetes fényt kap majd. Az építész morfológiai játékot is játszott a területtel: az ugyanis a Sas-hegy legdélebbi lejtője, ami a város felé lejt. Erre ráerősítve lépcsőzetesen alakították ki a tereket, s ez a fejlesztés legkülönbözőbb pontjain tetten érhető. Mindebből profitálhatnak a legfelső szint lakói is, hiszen számukra lenyűgöző kilátás nyílik lakásaikból, ha kitekintenek az ablakon vagy kiülnek a teraszra. Ez utóbbi egyébként nem kizárólag a legfelsőbb lakások privilégiuma, hiszen a méretes erkélyek előnyeit valamennyi lakó élvezheti.

"Naiv az, aki azt hiszi, hogy az emberek maguktól ráébrednek arra, hogy mi a megfelelő, és mi nem - vélte Zoboki Gábor. Éppen ezért óhatatlanul szerepet kell vállalnia az áttörésben a kivitelezőnek és az építésznek egyaránt. Akkor következhet be érdemi változás, ha az építészek és a beruházók maguk kellőképp magasra teszik a lécet, s eltökéltségükből nem engednek. Az emberek pedig előbb-utóbb rá fognak ébredni, miért is olyan a kínálat, amilyen."

Ma azonban még ott tartunk, hogy ez nemigen szempont, s nem lehet kiolvasni az árból sem azt, mennyire fordítottak gondot erre. A négyzetméterár korántsem arányos az építészeti minőséggel, lehet kapni nívós projektet is közepes áron, meg nívótlant is háromszor annyiért.

Az építész akkor tud nagyot alkotni, ha pontos iránymutatást kap, ami kellő szabadsággal párosul. Zoboki Gábor elmondása szerint a Sasad Liget beruházója, a Biggeorge’s-NV volt az első olyan fejlesztő, aki úgy lépett be irodájába, hogy pontosan tisztában volt azzal, hogy mit szeretne, s mindjárt az elején meg is mondta azt: mennyi lakás legyen, hány négyzetméter, melyikből mennyi és milyen szempontok szerint legyen az a házakban elhelyezve.

Nem mindennapos egyelőre a példa tehát, hogy az építész az ingatlanfejlesztő fejével tudjon gondolkodni, illetve fordítva. Ha mindketten figyelembe veszik a másik tapasztalatát és hajlandóak tanulni egymástól, akkor születnek igazán értékes és maradandó lakóterek. Mindkét félnek tudnia kell lemondania bizonyos dolgokról: a fejlesztőnek például a maximális beépíthetőségről, a terület legintenzívebb kihasználásáról, míg az építésznek arról, hogy művészi megnyilvánulásának alárendelje a piac igényeit és sajátosságait. A legfontosabb az a háromszög, amely a fejlesztő, az építész és a leendő vevő hármasában fogalmazható meg; ezek együttese garantálhatja a színvonalas lakóházat, s így előzhető meg, hogy a ma épülő lakóépületekhez évtizedek múlva úgy viszonyuljunk, mint ma a panellakótelepekhez.

Ingatlanpiac: Hírek, elemzések
Ossza meg másokkal!
Kapcsolat, vélemény
Lakáspiaci Monitor
2014
Archívum
Lakáspiaci Tanácsadó
2013
Archívum
Residential Market Monitor
2014
Archives
youmetry